A könyv további fejezeteinek olvashatóságának megkönnyítése érdekében itt van néhány alapvető lemeztömb tárolási kifejezés. A fejezetek tömörségének megőrzése érdekében részletes műszaki magyarázatot nem adunk.
SCSI:
A Small Computer System Interface rövidítéseként eredetileg 1979-ben fejlesztették ki miniszámítógépek interfésztechnológiájaként, de mára a számítástechnika fejlődésével teljes mértékben átültetik a hagyományos PC-kre.
ATA (AT melléklet):
Ez az IDE néven is ismert interfész arra szolgált, hogy az 1984-ben gyártott AT számítógép buszát közvetlenül a kombinált meghajtókhoz és vezérlőkhöz csatlakoztassa. Az „AT” az ATA-ban az AT számítógéptől származik, amely elsőként használta az ISA buszt.
Soros ATA (SATA):
Soros adatátvitelt alkalmaz, órajelenként csak egy bit adatot továbbít. Míg az ATA merevlemezek hagyományosan párhuzamos átviteli módokat használnak, amelyek érzékenyek lehetnek a jelinterferenciára, és nagy sebességű adatátvitel során befolyásolhatják a rendszer stabilitását, a SATA megoldja ezt a problémát, ha soros átviteli módot használ, mindössze 4-eres kábellel.
NAS (Network Attached Storage):
A tárolóeszközöket számítógépek csoportjához köti szabványos hálózati topológia, például Ethernet segítségével. A NAS egy komponens szintű tárolási módszer, amely a munkacsoportok és a részlegszintű szervezetek növekvő tárolókapacitásának igényét kielégíti.
DAS (Direct Attached Storage):
A tárolóeszközök közvetlen számítógéphez történő csatlakoztatására utal SCSI vagy Fibre Channel interfészen keresztül. A DAS-termékek tárolóeszközöket és integrált egyszerű szervereket tartalmaznak, amelyek képesek ellátni a fájlhozzáféréssel és -kezeléssel kapcsolatos összes funkciót.
SAN (Storage Area Network):
Fibre Channelen keresztül csatlakozik számítógépek egy csoportjához. A SAN több gazdagépes kapcsolatot biztosít, de nem használ szabványos hálózati topológiákat. A SAN a vállalati szintű környezetekben a tárolással kapcsolatos konkrét problémák megoldására összpontosít, és elsősorban nagy kapacitású tárolási környezetekben használják.
Sor:
Olyan lemezrendszerre utal, amely több lemezből áll, amelyek párhuzamosan működnek. A RAID-vezérlő több lemezt egyesít egy tömbbe az SCSI-csatornája segítségével. Egyszerűen fogalmazva, egy tömb több lemezből álló lemezrendszer, amelyek párhuzamosan működnek együtt. Fontos megjegyezni, hogy a hot tartalékként kijelölt lemezek nem adhatók hozzá egy tömbhöz.
Tömb feszítése:
Ez magában foglalja a két, három vagy négy lemeztömb tárhelyének kombinálását egy folyamatos tárhellyel rendelkező logikai meghajtó létrehozásához. A RAID-vezérlők több tömböt is átfoghatnak, de minden tömbnek ugyanannyi lemezzel és azonos RAID-szinttel kell rendelkeznie. Például a RAID 1, RAID 3 és RAID 5 RAID 10, RAID 30 és RAID 50 formátumokká alakítható.
Gyorsítótár szabályzat:
A RAID-vezérlő gyorsítótárazási stratégiájára utal, amely lehet gyorsítótárazott I/O vagy közvetlen I/O. A gyorsítótárazott I/O olvasási és írási stratégiákat használ, és gyakran gyorsítótárazza az adatokat olvasás közben. A közvetlen I/O ezzel szemben közvetlenül a lemezről olvassa be az új adatokat, kivéve, ha egy adategységhez ismételten hozzáférnek. Ebben az esetben mérsékelt olvasási stratégiát alkalmaz, és gyorsítótárazza az adatokat. Teljesen véletlenszerű olvasási forgatókönyvek esetén nincs adat a gyorsítótárban.
Kapacitás bővítés:
Ha a virtuális kapacitás opció elérhetőre van állítva a RAID-vezérlő gyorskonfigurációs segédprogramjában, a vezérlő virtuális lemezterületet hoz létre, lehetővé téve, hogy a további fizikai lemezek a rekonstrukció révén a virtuális térbe terjeszkedjenek. A rekonstrukció csak egyetlen logikai meghajtón hajtható végre egyetlen tömbön belül, és az online bővítés nem használható átívelő tömbben.
Csatorna:
Ez egy elektromos útvonal, amelyet két lemezvezérlő közötti adatok és vezérlő információk átvitelére használnak.
Formátum:
Ez az a folyamat, amikor nullákat írunk a fizikai lemez (merevlemez) összes adatterületére. A formázás egy tisztán fizikai művelet, amely magában foglalja a lemez adathordozójának konzisztenciájának ellenőrzését, valamint az olvashatatlan és hibás szektorok megjelölését. Mivel a legtöbb merevlemez már gyárilag van formázva, a formázás csak lemezhibák esetén szükséges.
Hot Spare:
Ha egy jelenleg aktív lemez meghibásodik, egy tétlen, bekapcsolt tartaléklemez azonnal helyettesíti a meghibásodott lemezt. Ezt a módszert forró kímélőnek nevezik. A forró tartalék lemezek nem tárolnak felhasználói adatokat, és legfeljebb nyolc lemez jelölhető ki tartalék lemezként. Egy forró tartalék lemez dedikálható egyetlen redundáns tömbhöz, vagy része lehet a teljes tömbre vonatkozó hot tartalék lemezkészletnek. Lemezhiba esetén a vezérlő firmware-je automatikusan lecseréli a meghibásodott lemezt egy forró tartalék lemezre, és a meghibásodott lemezről visszaállítja az adatokat a hot tartalék lemezre. Az adatok csak redundáns logikai meghajtóról építhetők újra (kivéve a RAID 0), és a hot tartalék lemeznek elegendő kapacitással kell rendelkeznie. A rendszeradminisztrátor kicserélheti a meghibásodott lemezt, és kijelölheti a cserelemezt új hot tartalékként.
Hot Swap Disk Modul:
A gyorscsere mód lehetővé teszi a rendszergazdák számára, hogy kicseréljék a meghibásodott lemezmeghajtót a kiszolgáló leállítása vagy a hálózati szolgáltatások megszakítása nélkül. Mivel minden táp- és kábelcsatlakozás integrálva van a kiszolgáló hátlapján, a működés közbeni csere során egyszerűen eltávolítják a lemezt a meghajtórekeszből, ami egyszerű folyamat. Ezután a csere hot swap lemezt be kell helyezni a nyílásba. A hot swap technológia csak a RAID 1, 3, 5, 10, 30 és 50 konfigurációkban működik.
I2O (intelligens bemenet/kimenet):
Az I2O egy ipari szabványos architektúra bemeneti/kimeneti alrendszerekhez, amely független a hálózati operációs rendszertől, és nem igényel külső eszközök támogatását. Az I2O olyan illesztőprogramokat használ, amelyek operációs rendszer szolgáltatási modulokra (OSM) és hardvereszköz modulokra (HDM) oszthatók.
Inicializálás:
Ez az a folyamat, amikor nullákat írunk egy logikai meghajtó adatterületére, és megfelelő paritásbiteket generálunk, hogy a logikai meghajtót kész állapotba hozzuk. Az inicializálás törli a korábbi adatokat és paritást generál, így a logikai meghajtó konzisztenciaellenőrzésen esik át a folyamat során. A még nem inicializált tömb nem használható, mert még nem hozott létre paritást, és konzisztencia-ellenőrzési hibákat eredményez.
IOP (I/O processzor):
Az I/O processzor egy RAID-vezérlő parancsközpontja, amely a parancsfeldolgozásért, a PCI- és SCSI-buszon történő adatátvitelért, a RAID-feldolgozásért, a lemezmeghajtó-rekonstrukcióért, a gyorsítótár-kezelésért és a hibahelyreállításért felelős.
Logikai meghajtó:
Olyan virtuális meghajtóra utal, amely egy tömbben több fizikai lemezt is elfoglalhat. A logikai meghajtók egy tömbben vagy egy kiterjedt tömbben lévő lemezeket folyamatos tárolóhelyekre osztják fel, amelyek a tömb összes lemezén vannak elosztva. Egy RAID-vezérlő legfeljebb 8 különböző kapacitású logikai meghajtót tud beállítani, tömbönként legalább egy logikai meghajtóval. A bemeneti/kimeneti műveletek csak akkor hajthatók végre, ha a logikai meghajtó online állapotban van.
Logikai hangerő:
Ez egy virtuális lemez, amelyet logikai meghajtók alkotnak, más néven lemezpartíciók.
Tükrözés:
Ez egyfajta redundancia, amikor az egyik lemezen lévő adatok tükröződnek egy másik lemezen. A RAID 1 és RAID 10 tükrözést használ.
Paritás:
Az adattárolás és -átvitel során a paritás magában foglalja egy további bit hozzáadását egy bájthoz a hibák ellenőrzéséhez. Gyakran redundáns adatokat generál két vagy több eredeti adatból, amelyek segítségével az eredeti adatok egyikéből visszaállíthatók az eredeti adatok. A paritásadatok azonban nem az eredeti adatok pontos másolata.
A RAID-ben ez a módszer egy tömb összes lemezmeghajtójára alkalmazható. A paritás dedikált paritáskonfigurációban is elosztható a rendszer összes lemezén. Ha egy lemez meghibásodik, a meghibásodott lemezen lévő adatok újraépíthetők a többi lemez adatai és a paritásadatok felhasználásával.
Feladás időpontja: 2023.07.12
